Az van kérem, hogy a Pápa (a római katolikus egyház feje) Alma mater címmel cédét fog kiadni.
Ez nálam már a hír hallatán kiverte a biztosítékot. Tény, hogy a média elkurvult, minden hülyének meglehet a maga 15 perce, netán egyetlen egész napos pünkösdi királysága. Nade a Páááápa?

A lemezt gondolom kizárólag a miséken fogják terjeszteni, a bevételt pedig az egyház javára ajánlják fel. Aki pedig nem veszi meg, az a pokol tüzében fog égni. Hiszen a Pápa lemeze, mégis csak A Pápa lemeze, ami nyilván a Mindenható (vagy egy tenyérdörzsölő, egyházi menedzser) sugallatára jelenik meg.

Az az elképzelés, hogy a bűnök között vergődő szegényember lelki békéjének megtalálása reményében térjen be egy templomba, már rég elveszett. A kapitalizmus korával beköszöntött a tőke bálványozása az egyházban is. Minden egyes misén végigcsörgetik az adománygyűjtő zsákot, melytől akkor sem szabadulsz, ha a sor közepén ülsz, hiszen a seprűnyélből maszek módon eszkábált hosszabbítóval akkor is a pofád alá nyomják... Ha meg nem teszel bele semmit, kiközösítenek (mert ilyen a felebaráti szeretet). Most meg jön az Úr fiának földi helytartója, némi misebor kíséretében felénekel néhány nótát, a maradék 5-10 percre meg feltolja a kedvenc klasszikusait, és értékesíti a megszentelt (?) darabot. 

De ha a bevétel jótékony célra is megy, akkor sem feledkezhetünk meg a nyilvánvalóról, hogy a Pápa termék lett a piacon. Amihez köze van, eladható; és a média pont ezt használja ki... 

Annak idején Elvis nagy hisztériát váltott ki a zeneélvezők körében. Jackoért is rajongott férfi, nő, s gyerek. Már látom lelki szemeim előtt, hogy ezért a lemezért is taposni fogják egymást az asszonyok. Online már lehet előrendelni, november 23-tól kapható a boltokban, saccperkábé 24-én meg már letölthető valamelyik torrent oldalról. 

Nem tudom miért, de olyan "a tökéletes karácsonyi ajándék csak ez lehet"-érzésem van o.O

... a tökéletes feleség.

Nádszálvékonyra fogyok és minden nap tökéletes lesz a hajam és a sminkem.
Sosem leszek fáradt, a házimunkát mindig jókedvűen és mosolyogva végzem majd el, mert tudom, hogy a jutalmam az én mélyen tisztelt uram szeretete. (És mi ez, ha nem a legnagyobb ajándék!)

A lakást mindig makulátlan tisztaságúra súrolom, hogy abban ne legyen kivetni való. (Hiszen bármikor jöhetnek vendégek, és azt a szégyent nem élném túl soha.)
Szó nélkül kimosom a szaros pelust, vagy a büdös zoknit.
Az ételt mindig ízletesen és időben teszem az asztalra. (Utána természetesen a legkiválóbb minőségű tisztítószerrel csillógóvá varázsolok minden piszkos edényt.)

Míg én ezzel bajlódom, a ház urát hagyom pihenni, a gyerekeket is bezárom egy szobába, hogy ne zavarják az apjukat. 
Férjuramat mindig jókedvűen, széles mosollyal várom haza. (Egy fárasztó nap után, mindig jól jön a kedvesség, nemde?)
Nem fecsegek feleslegesen, csak akkor nyitom ki a számat, ha muszáj.

Minden erőmmel azon leszek, hogy ez megvalósuljon. Drukkoljatok!

Szerintem abnormális, hogy november 3-án Magyarország legmelegebb városában, a mediterrán Pécsen havazik. Pedig megtörtént.

Ugyancsak abnormális, hogy októberben elkezdik árulni a csokimikulásokat, meg a csilli-villi karácsonyi fadíszeket. 

És meglepő, hogy Bon Jovi csak öregszik, de a fogai még mindig vakítóan fehérek. 

Pff.

Előre jelzem: Szerintem az öregekkel is ugyanolyan jól kijövök, mint a gyerekekkel. Végül is hasonlítanak. 

Történt ma reggel, hogy munka előtt bementem az ország (egyik) legzsarnokabb bankjába, hogy aktiváljam a Mobil aláírás funkciót, amivel az átutalásokból elvileg pont azt a lépést kerülöm ki, hogy minden egyes szarért be kelljen fáradnom valamelyik bankfiókba. 

Nos, már messziről látom, hogy a mammer az egyik munkásemberrel csacsog a bank előtt. Gondoltam ő már végzett. Tökély, a bankban csak egy ember álldogál. Besuhanok... nék az ajtón, mikor is az öreglány néni elkezd megindulni az ajtó felé. Egy milliméteren múlott, hogy az üvegajtó nem passzírozta szét az orrát. Én a hős, megmentettem a 30 dioptriás szemüvegét.

A meleg fogadóhelyiségben most már tisztán láttam, hogy a két (!!!) alkalmazott közül csak az egyiknél van ember, a másik meg valamivel baszakszik. Anyukám mindig illemre nevelt, az egyetemen meg megtanultam várni, ezért türelmesen álldogáltam a pulttól megfelelő távolságra, várva, hogy szólítson a bankos kisasszony. 

ERRE a pofátlan öreglány (aki szemmel láthatóan utánam érkezett) odalép a nőhöz és vagy 30 percig fizeti a kurva csekkjeit meg magyarázza az éppen aktuális történteket. Én, a hős, a jólnevelt, a biztonsági kamerába irányzott fintorral nyugtáztam a dolgot. A másik hölgynél a sokadik percben szintén magánéleti problémákat feszegettek, ezért erősen tikkelni kezdett a szemem. De a türelem rózsát terem: függetlenedtem a banktól, végre. Legközelebb már csak akkor akarok bemenni, amikor lemondom a számlámat. (De bizonyára azért is fizetnem kell majd.) 

A helyesírási és stilisztikai hibákért elnézést kérek, de a bejegyzés megszületésekor fo-lya-ma-to-san po-fáz-tak hozzám. 

Az utóbbi időben kicsit besűrűsödtek a napjaim. A hazamenetel már egy ideje kimaradt a programból. Most a héten sikerült elintéznem, hogy csak a hét feléig kelljen dolgoznom. Hétvégén oktatás sem lesz, tehát haza tudok menni. 

Vagyis tudnék. Mert ugye a MÁV, pontosabban a VDSZSZ ún. gördülő sztrájkot hirdetett. Azaz akkor és ott kezdenek el sztrájkolni, ahol éppen kedvük tartja. A "hivatalos kezdés" ma üzemkezdetre esett. Ennek ellenére, ahogy olvastam a híreket, az ország felében zökkenőmentes volt a közlekedés.

Csak remélni tudom, hogy szerdán nem az ország DNY vonalán fognak bedurcizni... Nincsenek téli cuccaim, az időjárás meglehetősen kegyetlen és a következő szünetem december 20-ra esik. 

Nyüff.

A jelenlegi lakószobánknak például az, hogy kurva hideg. Végre megcsinálták az ablakokat. Be lehet csukni őket. Viszont a purhabos alászigetelés elmaradhatott, mert éjszakánként csöppet jön a huzat a fejemre. A szoba átlaghőmérséklete valahol 18°C körül lehet, mert nincs fűtés. Büszke vagyok rá, hogy miattam indították el itt a fűtést, de az már nem dob fel, hogy pont nekünk nincs. Aztán kiderült, hogy az épületben még sok mindenkinek nincs. És miért nem lehet megcsinálni? Mert az épület nem úgy néz ki, ahogy az az alaprajzon szerepel; a szelepek és a kapcsolók még véletlenül sem ott vannak, ahol a helyük lenne és végül valaki valahol úgy elzárt valamit, hogy az üzemeltető is csak széttárja a karját. 

Ennek örömére,  német Bonanza :D

Tóthné, a pedagógus. Felhívott az iskolából, hogy megkérdezze, nem megyek-e Klaudiáért. Kiatökömazaklaudia? Közöltem vele, hogy nekem nincsen gyerekem. (Szegény Klaudia most ott ül az iskolában, egyedül...) Mire mély hallgatás után Tóthné rájött, hogy valamit elütött és letette. 

2 mp sem telt el, megint csörgött a telefonom. Na ki volt az?

Update: Tóthné még 40 perc múltán is zaklat...